Emberöltőkön át Kékfestők. Kovács család

2018.08.23.
img

Terjedelmes és tartalmas írás jelent meg a Parókia - Dunamelléki Református Egyházkerület- portálján a Kovács kékfestő műhelyről és ennek kapcsán a kékfestés történetéről.

A Népművészet Mestere címmel kitüntetett kékfestő mesél arról, hogy kilencvenegy évesen áll oda a mintázógép mellé amikor beállítja a megfelelő arányokat, így megkezdődhet az a néhány hétig tartó folyamat, amelynek végén tradicionális kékfestőkelmék kerülnek ki a vasalógépből azoknak a varrónőknek az asztalára, akik abroszt, női ruhát, kötényt vagy edényfogót varrnak belőle. Kereslet van rá, hiszen ma már mindössze három-négy ilyen műhely van az egész országban. Kovács Miklós kékfestő mester tiszakécskei műhelye azért is különleges, mert a család 1878 óta foglalkozik kékfestéssel. Az 1896-ból származó perrotin mintázógép faléces szárítóhengereivel, a földbe süllyesztett festőküpa a csillagráfokkal, a múlt század eleji vasalógép, az ország minden tájegységét jellemző több száz mintafa ipartörténeti ritkaságnak számít nemcsak a Kárpát-medencében, de szerte Európában is.

A mesterség még ma is apáról fiúra, pontosabban apáról lányára száll. A Kovács család valamennyi tagja kitanulta a kékfestő mesterséget, Miklós bácsi pedig azért fohászkodik, hogy még legyen ideje átadni a szakma csínját-bínját annak a leányunokájának, aki szívesen folytatná a családi hagyományt. Pannák Annamária azt mondja, ez az, ami a szakma szeretetén túl őt is motiválja. „Sokat engedi a papa, hogy gyakoroljak, szeretek vele együtt dolgozni kint, a műhelyben. Az unokák közül én voltam itt a legtöbbet, és amikor édesapám meghalt, természetesnek tűnt, hogy beállok a helyére. Ahogy be tudom állítani a gépet, már én is tudom mintázni, festeni vagy hajtogatni az anyagot, de önállóan még nem.”

A teljes cikk: Parókia.hu