Mit tudunk az Alföld Néptáncegyüttesről?

2016.02.07.
img

Fotó: Révész Gábor. Forrás: Csongrád város hivatalos Facebook-oldala

Alföld. Mint tulajdonnév, jelentése kettős: részint tájegység, másrészt pedig egy néptáncegyüttes neve. Góg János, az együttes alapítója, mindkét Alföldről mesélt.

Hogyan lesz költőből együttesalapító?

A csongrádi Batsányi János Gimnáziumba jártam. Azóta publikálok. Elvégeztem a Népművelési Intézet Rendezői szakát: amatőr színházrendezői diplomát kaptam. Ezzel elkezdtem itthon irodalmi színpadot, színtársulatot szervezni. Ám, azokat a darabokat csak vidéken, országos diáktalálkozókon tudtuk bemutatni. Emiatt úgy gondoltam, ha ezzel nem tudunk előrelépni Csongrádon, akkor valamilyen más utat kell választani.

Mi jelentette a fordulópontot?

Nagyon jó barátságot ápoltam Farkas Károllyal, akivel ugyanott dolgoztunk. Maga köré gyűjtött néhány lányt, akiknek hetente tanított táncot a művelődési házban. Próbáltam őt meggyőzni, hogy ha szeretnénk ebben előrelépni, hozzunk létre egy néptáncegyüttest, szisztematikusan kezdjünk hozzá a gyűjtéshez, a környező területek népi hagyományainak feldolgozásához, létszámában is bővítsük ki az együttest. Károly erre már nem vállalkozott, ezért én valósítottam meg mindezt. Végül, 1974-ben sikerült létrehozni az Alföld Néptáncegyüttest. Először csak 10-12 lány táncolt a csapatban, ám 1-2 éven belül fiúkat is sikerült toborozni. S ezzel elkezdődött a munka... Meséljen erről a „munkáról”!

img

Fotó: Révész Gábor. Forrás: Csongrád város hivatalos Facebook-oldala

Először a környékbeli táncokat kezdtük el gyűjteni: olyan neves személyiségekkel, mint Tímár Sándor, aki akkoriban a Magyar Állami Népi Együttes vezetője volt, Pesovár Ferenc, népzenetudós és -kutató és Orsovai Imre, országos hírű népzenetudós, Nagy Albert kortepográfus. Velük együtt jártuk a tájat, például Bokroson, a bokros-parti oláhost akkor rögzítettük először. Gyűjtöttünk még romák-lakta területeken: Csongrádon az „Alsóváros”-ban, Csanyteleken és Bakson egyaránt. Mindeközben nagyon jó viszony alakult ki az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttessel is. Az évek során egyre több és több fellépést vállaltunk, de 1974-től egészen '78-ig tartott az „építkezés”. Ennyire időre volt szükség, hogy először jussunk el Minősítő Fesztiválra. Első - „Ezüst 3”- minősítésünket Kecskeméten szereztük.

Gondolom, mindez nagy lendületet adott a csapatnak.

Igen. A minősítés és a láthatóan színvonalas fellépések hatására egyre több gyerek jelentkezett az együttesbe. Ebből kifolyólag megalapítottuk az első utánpótlás-csapatot, gyermekcsoportokat is. Az 1980-as évek végén már közel száz fővel működött az együttes. Szintén '80-ban eleget tettünk első nemzetközi meghívásunknak, ami egy franciaországi nemzetközi fesztiválra szólt. Ettől kezdve évente átlagosan két-három alkalommal szerepelt külföldön az együttes. Nagyon szép sikereket értünk el, már ekkoriban is!

img

Fotó: Révész Gábor. Forrás: Csongrád város hivatalos Facebook-oldala

Csak helyi és környékbeli táncokkal lépett, lép fel az Alföld Néptáncegyüttes?

Nem kizárólagosan csak helyi hagyományőrző együttesként kívántunk működni, ezért az ország területéről, sőt, a magyar-lakta vidékekről származó táncokat is felvettünk a repertoárunkba: így Székről, Mezőségről, Kalotaszegről, Gyimes környékéről. Olyan táncrendeket, melyeket még ma is táncol az együttes. Emellett a magyarországi táncokat sem hagytuk el: táncoltunk szatmári és nyírségi táncokat; dél-dunántúli és kapuvári koreográfiákat; vagy éppen bagi táncokat; kalocsai táncokat. Igyekeztünk minél szélesebb körben bemutatni a magyar néphagyományt.

Körülbelül milyen arányban vannak jelen a repertoárban a dél-alföldi táncok a többihez képest?

Lényegében ugyanolyan arányban, mint amekkorát maga a dél-alföldi tánchagyomány képvisel. Ez azt jelenti, ha egy műsorban szerepel mondjuk 10-12 tánc, abból egy, de legfeljebb kettő dél-alföld- környéki. Ennek oka, hogy többet nem sikerül erről a környékről megmenteni, összegyűjteni. Itt, a Dél-alföldön kissé szegényesebb ez a hagyomány. Bár csekély e néhány helyi tánc, de az együttes éppen azért szereti nagyon ezeket, mert sajátjuknak érzik e táncokat.

img

Fotó: Révész Gábor. Forrás: Csongrád város hivatalos Facebook-oldala

Miben rejlik a dél-alföldi tánc egyedisége?

A szokások körét tekintve: az alföldi ember kissé zárkózottabb, abból adódóan, hogy itt elsősorban a pásztori élet, a különböző mezőgazdasági munkák domináltak, melyek javarészt magányos tevékenységek. Nagyon fontos mind a tánc, mind pedig az alföldi élet szempontjából a magatartás, a kiállás. Itt fegyelmezett emberek éltek és a táncuk is ilyen: szikár, de mindazonáltal nagyon nyílt tartású. Ez fegyelmezettségre, koncentrációra, ugyanakkor udvariasságra is tanította, tanítja mindmáig az embereket. Nagyon fontos, hogy minden táncban a résztvevők átvegyék azt a viselkedési formát, ami ahhoz a tájegységhez tartozott, ahonnan a tánc való.

Mitől mondható sajátosnak a dél-alföldi zene?

A Dunántúltól és Észak-Magyarországtól eltérően nem vonós, hanem pengetős hangszerek uralták a népzenei világot. Hogyan szórakoztatta magát egy magányos gulyás, vagy csikós? Leült citerázni. Azon a hangszeren nem négy húr volt, mint egy hegedűn, hanem akár 16 darab is. Saját magukat, éneküket kísérték a mély húrokkal. Később hozzájuk csatlakoztak a tamburások, ami hasonlít a gitárhoz, de jóval kisebb testű, laposabb hangszer. A fúvós hangszerek közül felénk a tárogató volt jellemző. Ez a hangszer a töröksíp és a klarinét között helyezkedhet el. A tárogató hangja nagyon jól illeszkedett a citerákhoz és a tamburákhoz is. Volt még egy nagyon érdekes hangszer: a tekerőlant. A tiszaalpári Bársony Miska bácsi volt a tekerőlant-készítés nagymestere a XX. század közepén. Nemcsak készítette a hangszereket, hanem kiválóan játszott is rajtuk. Nekem szerencsém volt, mert távoli rokonságban voltam Miska bácsival és ő csinált nekem egy tekerőlantot, amit nekiajándékoztam az Alföld Néptáncegyüttesnek.

img

Fotó: Révész Gábor. Forrás: Csongrád város hivatalos Facebook-oldala

Mi jellemzi a dél-alföldi viseletet?

A viselet nagyon szép, de egy kicsit „szürkébb”, konzervatívabb. Az ünnepi ruházkodás is szegényesebb a paraszti életben itt, mint más területeken. Összehasonlíthatatlan az itteni viselet mondjuk bármelyik észak-magyarországival, – hogy Kalocsáról ne is beszéljünk! Mert ugye, a kalocsai hímzés világhírű. A Dél-Alföldön nem volt annyira jellemző a viselethímzés: errefelé sokkal inkább „azsúroztak”, tehát szálat húztak ki a kötényekből, a szoknya aljából, vagy megrojtozták a bőgatya alját. A hímzés tulajdonképpen más területekre volt jellemző: például Hódmezővásárhelyen nagyon szép a szálhímzés, de ott sem viseletet, sokkal inkább kelengyét, azaz párnákat, derékaljakat, dunnavégeket díszítettek ily módon. Vagy éppenséggel asztalterítőket. Napjainkban mennyien táncolnak az együttesben? Jelenleg mintegy 140-160 fővel működik az együttes. Mostanában már két gyerekcsoport, egy ifjúsági és a felnőttcsoport mellett óvodások is képzést kapnak az Alföldben.

img

Fotó: Révész Gábor. Forrás: Csongrád város hivatalos Facebook-oldala

Mi segíti leginkább a szakmai munkát?

Az egyik, hogy már két főállású szakember is dolgozik a csapattal: Forgó Edit, mint az együttes vezetője, és Bartók Pisti, aki a gyerekcsoportot irányítja. Másik ilyen a Táncház birtokbavétele. Annak idején – a '80-es évek elején – hihetetlen „harcokat” folytattunk azért, hogy a művelődési házból elkerüljünk egy külön próbaterembe, ahol megfelelő körülmények között tudunk dolgozni. Városi összefogás révén sikerült az egykori dohánysori iskola épületének egy részét megkapni, ahol egy éven keresztül, éjt nappallá téve dolgoztunk társadalmi munkában, hogy a gyerekek tudjanak próbálni. Szintén óriási öröm számunkra, hogy most – 35 év elteltével – sikerült elérni, hogy a megüresedett óvoda-részt is megkapjuk. Így tehát már a teljes épület az Alföld Néptáncegyüttes gondozásában van! Ebben az épületben már két próbaterem üzemel, a hozzájuk tartozó, koedukált öltözőkkel és szociális helyiségekkel. Ráadásul a népviseleteket is megfelelő és méltó módon lehet elhelyezni a kibővített Táncházban.

img

Fotó: Révész Gábor. Forrás: Csongrád város hivatalos Facebook-oldala

Kikre a legbüszkébbek?

Például Újszászi Andriskára, Gulyás Norbira, vagy Baranyai Barbarára, de akár említhetem Nagypál Sanyit, Boros Katalint. Ugyanígy Pozsár Kittit, Juhász Katit... Közülük van már olyan, aki a legnevesebb együttesekben oktató. Ide, az Alföld Néptáncegyüttesbe is nagyon sok neves koreográfus járt: Novák Ferenctől kezdve Tímár Sándoron át, egészen Diószegi Lászlóig, aki most a Martin György Néptáncszövetség elnöke és az Amatőr Néptáncegyüttesek Országos Szövetségének az elnöke. Az arany minősítéseken kívül, természetesen, a legszebb: a „Kiváló Együttes”-i cím, ami Magyarországon nem sok együttesnek van, különösen úgy, hogy azt már többször is elnyerte a csapat. Legutóbb két évvel ezelőtt kapott ilyen elismerést az Alföld Néptáncegyüttes. Nem csupán a felnőtt, hanem már a gyerekcsoportok is szép eredményeket érnek el: több esetben nyertek gyerektánc-fesztivált. Ők is joggal kopogtatnak a felnőtt együttesbe való beépülés kapuján.

Fényképezte: Révész Gábor

Írta: Sarusi István